Szép versek... c.

Cincinat Pavelescu: Mélységek
Szelíden mosolyog a tó
a napsugár melegében,
mikor megtörik az ég
egy hullám csillanó szemében.
És mélyében, fekete sár
heves küzdelmeket bújtat.
Az alvó tó kristály vizében
ezernyi élet meglapulhat.
Mi is becsapjuk a világot
csend-hullámok mosolyával.
Nyugalmunk látszat, hisz annyi érzés
dúl a szív rejtett zugában!
(Tóth Irén fordítása)

Carukati Alikszandr
(A tenger mély, mondják sokan...)
A tenger mély, mondják sokan,
És kék, mint az ég, éppen olyan.
Szívem is mély, mint a tenger,
Helyet kap ott minden ember,
És ha nézik a szememet,
Megláthatják a kék eget.
(Dobi István fordítása)

Charles d'Orléans: Rejtett bánat
Arról nem beszélek,
csak gondolkodom,
hogy nagyon-nagyon
fáj bennem a lélek.
Hogy keserűséget
rejt a mosolyom:
arról nem beszélek,
csak gondolkodom.
Sóhajt-fojtva élek -
nem mutathatom
tenger bánatom.
Hogy belül mit érzek:
arról nem beszélek.

Cang Ko-cia: Csend
A kék dombok csendben vannak,
És én is hallgatok.
Megállt az idő.
Némán egymásra nézünk.
Lesütött szemmel
A csobogó vízre nézek,
A csobogó víz
Felemeli szemét
Rám.
Te, vörös szemű, lenyugvó Nap,
Kérlek, ne áruld el a titkokat!
(Benczes Sándor Gábor fordítása)

Christina Georgina Rossetti: Születésnap
Szívem, mint éneklő madár,
akinek fészke vizes völgy,
a szívem mint az almafa,
kit édesen lehúz a föld,
a szívem mint a szivárványos
kagyló égi tengeren -
szívem mind ennél boldogabb,
eljött hozzám a szerelem.
Trónt nekem, párnát, selymeket,
függönyül bíbor-bársonydíszt,
pomagránátot, gerlicét
faragj rá, pávákkal díszítsd;
ötvözz rá arany és ezüst
szőlőt, hűs liliomot nekem,
hadd üljek születésnapot,
eljött, eljött a szerelem.
(Hajnal Anna fordítása)

Charles van Lerberghe: Húgom, az eső
Húgom, az eső,
a jó meleg, nyári eső,
lágyan növő, lágyan szökő,
nedves tőle a levegő.
Fehér gyöngyös gyöngysora
elgurult az égi láncról,
szólj, rigó!
Szarka, táncolj!
Most meg, nézd az ágra szállott,
fészkek szólnak és virágok:
ami égből hull le, áldott.
Gyepszőnyegre hull le csengve,
s míg a hajnal estbe fut,
s míg az estre jön a hajnal,
hullik, hullik cseppnyi zajjal,
hullik, ahogy csak hullni tud.
Majd a nap a felhőn átvág,
s aranyhajjal
megtörli az eső lábát.
(Ford.: Nemes Nagy Ágnes)

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt, némán elküldtelek.
A mennyben voltam veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
(Children of Distance)

































