Falus Juli: Kapu-dal

nyitva hagyom a kaput
ha mégis jönnél
...
kopognod ne kelljen
matass csak a csendben
majd úgy teszek
mintha nem tudnám

nem nézel és nem nézlek
de hallom ahogy lélegzel

csukva tartom majd
szorosan a szemem
újra merj jönni
és sokáig maradj
szavakkal sóhajjal nem zavarlak
nézd a kapum nyitva!

ma álmomban így vártalak

Faludy György: Meditáció...

Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó
tépelődés, kegyetlen és kemény,
csak kép vagy látomás, amely magától
formálódik, és úgy lebeg elém:

szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:

én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm

magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb
öröm abból, hogy itt éltem a földön.

Fábián György: Védj meg engem a közönytől

védj meg engem a közönytől,
légy tanítóm s anyám,
nyitott szavaim foglya légy
ha bezár a magány.

irgalmas pirkadati órán
éld át sajátos rezdülésem:
mondják, létezik otthon, de hol,
merre lakik az én reményem?

s bevallok még valamit, íme:
csalogatnak bolyhos gyökerek,
azt tartják, hogy a rigófütty is
láncszem köztetek!

a dölyfös kártyák mind becsapnak,
kívül-belül lidércet látok,
így adódik azonban közöm
a lapjáráshoz...

védj meg engem a közönytől,
légy tanítóm s anyám,
nyitott szavaim foglya légy
ha bezár a magány.

Filep Imre: A Rózsához

Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa,
Szívem pici biztatója,
Tavaszomnak elhozója,
Lelkem boldog altatója,
Bánatom elzavarója,
Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa!

Rózsa, Rózsa, kedvesem,
Fény ragyog a szemeden,
Beszélsz hozzám kedvesen,
Táncol szavad lelkemen,
Boldogság ül szívemen,
Rózsa, Rózsa, kedvesem!

Rózsa, Rózsa, virágszál,
A válladra madár száll,
Gyönyörű szép kismadár,
Vidám dala felém száll,
Boldogságom Te vagy már,
Gyönyörű szép Rózsaszál.

 Füst Milán: Hajnal előtt

A nyírfák kérgében a csend...
S a hű csillag figyel...
Nem halljátok-e hát
A kis csillagok sóhaját?

Nekik már menni kell,
De én még itt maradhatok
S mért is ne tenném?
Sóhajra mindenkor van ok,
S minek halnék meg ily korán,
Ha még egy pirkadatot láthatok?
Majd rózsaszín leszek s áradni fog
Szivemből énekem, akár a nagy vizek
S a hold alól a szél
Máris ringatná habjaim, - nem érzitek?

Oh kár fáradnod vélem égi dajka, - lásd
Öreg vagyok,
S nem érdemlek már annyi gondozást,
De ott, de ott, az ablakokba' fenn
Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen
S megállított,
Vaj' mi történik ott?
Már gondolom, - légy gyengéd égi lány,
Ott gyermek született talán...
Oh én öreg csavargó, látod, hogy sírok.

Filimon János: Meditáció

Más dolog tudni
És megint más vélni,
Más dolog létezni
És megint más élni.

Más dolog itt lenni
És megint más maradni,
Más dolog menni
És megint más haladni.

Más dolog cipelni
És megint más vinni,
Más dolog érteni
És megint más hinni.

Más dolog saccolni
És megint más kimérni,
Más dolog vágyni rá
És megint más elérni.

Más dolog nézni
És megint más látni,
Más dolog elhagyni
És megint más válni.

Más dolog mulatni
És megint más nevetni,
Más dolog elásni
És megint más temetni.

Ugyanaz szeretni!
Ugyanaz szeretni

Fetykó Judit: A kezed

(lehet, hogy már volt szó róla)

Nézem a kezed,
nincs semmi különös a mozdulatban,
ahogy a toll mozog az ujjadban,
oly mindennapi; semmi érdekes,
a szokásos napi jegyzetek,
s közben annyira jó,
melegen nyugtató,
hogy nézem a kezed.

Faludy György: A távolabbi jövő

Nem kell kétségbe esni. A messze jövő szép lesz.
A szélvert pusztaságon ledőlnek a falak,
és sírok, műemlékek, acélhidak meg gépek
mind elporladnak néhány százezer év alatt.

Pár millió esztendő múlva, új csillagképek
alatt szelíd fejével kibujik a moszat,
ismeretlen virágok nyílnak, mert a természet
variál, mikor játszik, nemvárt fenevadak

születnek s egy merőben különböző embernem.
Vagy a miénk jön ismét? és imádja a szépet,
gondolkozik, fúr, farag, szeret, sír, örül, élvez,

ír, épít, fest, kutatja: mi a mindenség titka,
s nagyon fél a haláltól, de mégis elpusztítja
önmagát és a Földet? Merem remélni, hogy nem.

Finta Éva: Ritmusból harmóniát

A ritmus leng a levegőben,
és ujjaidról száll a munka;
az értelem megkoszorúzza,
míg ritmus leng a levegőben.

Kemény a szíved és az álmod.
Míg alkotsz, megalkot a munka;
ezért merülsz ezer dologba -
kemény a szíved és az álmod.

        *
Ki tenni tud, nem vár csodát:
ültet, követ farag, tanít,
és észrevétlen alakít
ritmusból gyöngy - harmóniát.

Faragó Nóra: ne kérdezd...

Ne kérdezd soha,
jobb, ha nem tudod, mire
vágyik az,
kinek a minden is kevés,
de a kevés
a minden.