Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Szép versek... m.

2019.11.12

 

 

Major Gabriella: Fényévnyire
 
Ahol felhőkön táncoltam
Istenek jártak bocskorban
Tenyeremből ettek a madarak
és szótlan világok szólaltak
 
És sajgó szívvel születtem
Balzsamban hiába fürödtem
S hogy korlátaim legyőzzem
fényévnyire van innen

Madách Imre: Áldás, átok
 
 
Mosolyg az ég! mosolya éltető,
Imádja azt az ébredő világ!
Feléje nyujtja lenge könnyeit,
Tavasz fuvalmban, mindenik virág.
 
Imám is égbe száll; ha az mosolyg
Bus életemnek kínos útjain!
S az ég mosolya bánatomra száll,
Dicső szemének kék sugárain!
 
Üvölt az ég, lesujtva átkait,
Borúba fúl a néma láthatár,
S a tar mezők lesorvadott körén:
Körülrepűl a sárguló halál!
 
S borzalmiban zajos imát kiván,
A föld üvöltve zúgja azt felé,
S imát rebeg szivemnek érzete,
Szemének, az ha üdvöm elvevé.

Maka Csilla: Soha szebben...
 
Soha szebben
nem köszöntem,
mint anyámnak
az életet.
 
Soha szebben
nem mondtam,
mint anyámnak
szerettem.
 
Soha szebben
nem kértem,
mint anyámtól
a kenyeret.
 
Soha szebben
………………
míg volt,
akinek.

Manuel Pantigoso: Kinyilatkoztatás
 
 
Ha abbamarad az eső,
és a déli égbolt
tükörré változik,
amiben megnézheti magát
az ember,
és ráébred, hogy a föld
önmagában feloldódva
ismét felbukkan,
mint a legtisztább hajnal.
 
Dabi István fordítása

Mezey Katalin: A lélek néha
 
 
A lélek néha csöndességre vágyik,
megnyugodni végre valamiben.
Mint gyermek, valakinek a mellkasára
hajtani bajtól zsibongó fejem.
 
Egy percre megpihenni elnyugodva,
nem kérődzni örök kétségeken.
A lélek vihar előtt csöndet áhít,
ha tudja is, hogy a vihar üzen.
Mezei Horváti Attila: Talán
 
 
talán a szemed,
ahogy visszanézel,
talán a mosolyod,
ahogy hátraveted fejed,
talán a csend, ami körülvesz.
 
talán egy hullócsillag, amely
átvág az őrség éjszakáján
reményeket húzva maga után,
bolondos babonát, hogy visszajössz.

Mosonyi György: Nem arra
 
Nem arra mentem,
Amerre küldtek.
Nem oda mentem,
Ahová szántak!
Arra megyek,
Merre szívem vezet,
 
Ahová hívnak
És ahol elvárnak!
Sohase oda mentem,
Ahová tereltek,
Csak ahol kerestek,
Igazán szerettek!
Madách Imre: Egy nagyravágyóhoz
 
 
Fényes útat választál magadnak,
Legfényesbek a legsárosabbak.
Meliorisz Béla: Valahogy mégis
 
 
szeretem ha a titkos törekvések
hálójában találva magam
korán de pihenten ébredek
 
lemondok ilyenkor a reggeli hírekről
hagyom hogy a rigók szórakoztassanak
rejtett értelmű szövegeikkel
 
nem akarok semmi különöset
csak igyekszem a kezdetleges álmok
a múlt bukolikus finomságaira emlékezve
illúziótlanul nézni a világba
 
elképzelem amint széttartó vonalak között
már a biztos középpont reményét is föladva bolyongok
s valahogy mégis sikerül
szóra bírnom az időt

 Mezei-Horváti Attila: Szólj hozzám



Szólj hozzám,
nevess felém,
hogy minden rendben,
s nem egy év,
egy éjszaka csupán,
egy őrülten hosszú rémálom,
ami közénk szabadult.

S lám már ennek is vége,
itt vagy, kezed az ölemben pihen
s szemedben táncol a napsugár.

Mezey Katalin: Boldog
 
 
akinek nem rongyos a lelke,
de fényes, mint a nehéz selyem,
aki hiszi is, amit mondott,
akit nem zsarol a félelem,
 
boldog, akit nem az önérdek
kormányoz, hanem önként szolgál,
adósait nem tartja számon,
görbe utakon titkon sem jár.
 
Boldog, akinek láthatatlan
púpként a múlt nem ül a hátán,
nem üzletei gazemberekkel,
árnyékán nem táncol a sátán.
 
akinek a szemén kifénylik,
hogy süt benne az Isten napja,
akinek lelke nehéz selymét
magasságos szél lobogtatja.
 

 

(Jókai Annának)

Maruzs Éva: Reggeli daktilusok

I.

Jó, ha az ember már kora reggel rámosolyoghat
Napra, a szélre, az égre, virágra, világra, Terád
S visszanevetnek reggeli fények, barka, faág és
Visszanevet a Te szürke szemed rám, szürke virág.
II.
Víg ma a reggel. Nap kacagó szép képe kacsint
és tele szájjal rám nevet egy csöppnyi, buta felhő,
brüsszeli csipke a széle, fehér a ruhája, hiú rá,
lám, pocsolyának szürke vizében nézegeti.
Néni a sarkon újságot árul, furcsa a nap ma,
ő is nevet. Tán százezer évvel rám mosolyog.
Ó, tudom én, mi kacag ma a légben, hogy oka ennek
rózsám szép szeme, mely nékem ragyogott kora reggel.

 Maszong József: Tűzliliom



Legszebb virág a kertemben
te vagy vadvirágaink szépe,
karcsú, nyúlánk, lángvörös,
olykor magányosan tündökölsz.

Te vagy a legszebb nekem,
ha a hajnali harmat fürdet,
a Te táncod a legszebb
a lengedező tavaszi szélben.

Tűzliliom, meséld el magányod,
hogy ki és miért bántott,
mert még hiszek a csodákban,
Istentől eredő emberi jóságban.

Hiszek valami jóban, szépben,
a szerető gyengédségben,
a tavasszal daloló pacsirtában,
a legszebb csillag mosolyában.

Major Judit: Csend lett a zeném

 

Csend lett a zeném,
a semmi szemem tája.
Némaság a legbölcsebb tanácsom,
a mozdulatlanság világa.

Némán bolyongok a zöldben,
mélyre fúrok a pillanatban.
Szétárad bennem a csend,
s szemem megtelik azzal, mi láthatatlan.

Molnár Szilvia: Lelket kéne növeszteni

Szívemben éledsz
alkonyat-tánc
andalgó fény
vond magadba
büszke testem
míg élet
ez a szent vágy.
Lelket kéne
növeszteni
csendhangosat
s tisztán
várni Rád.

Marin Sorescu: Kétszer

 

Minden dolgot
Kétszer nézek meg.
Egyszer, hogy vidám legyek,
És egyszer, hogy szomorú.

Harsány nevetés van
A fák lombjai között,
És egy nagy könnycsepp
A gyökerükben.

A nap fiatal
A fénycsóvák végén,
De sugarai
Az éjbe fúródnak.

A világ tökéletesen elfér
E két borítólap között,
Ahova begyömöszöltem
Mindent, amit szerettem,
Kétszer.

(Fordította: Zubreczky Antal)

 

Maczkó Edit: Bíztatás

 

Hol emberek lépte koppan,
ajkukon mosoly dalol
a szívem a léptükkel dobban
keress, mert ott leszek valahol.

Ahol az ifjak feketében járnak,
mert lelkükben a gyász rakott fészket,
ha észt veszejtve menekülnek
fuss, engem is utolérheszt!

Ahol az ajkak egybeforrnak
és szerelmek lángja lobban
ölelj, mert hidd el, ott leszek
abban a rég elkésett csókban!

Ott lenn a mélyben, örök porban
ha sötét lesz is, megtalál a lélek,
én várni foglak az éj kapuján,
hogy veled végleg hazatérjek.

 

Megosztás: Facebook TwitThis Kategória: Versek... M.- N.- O.- Ő. Hozzászólások  

Szép versek... m. hozzászólásai

Szólj hozzá

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.052 mp