Szép versek... o.

Oláh Gabriella: Néma dal...
ma csendes dalnok vagyok...
magamban, halkan dúdolok...
nem szólok, hallgatok...
ma némák a dallamok...

Oravecz Imre: A pillanat
A pillanat. A másodperc apró töredéke.
Egy pillanat tűnhet egy egész örökkévalóságnak.
Egy ember egész élete tűnhet egy pillanatnak.
A halál pillanata. Az örökkévalóság.
(... Egy perc az élet?)
Pillanatok az ember életéből.
Mire gondolsz, ha a legszebb
pillanatokat kell összegyűjtened az életedből?
Mire, ha a legborzalmasabbakat?
Mi az, ami csak egy pillanat volt,
de tisztán emlékszel rá?
Mi az, ami órák, napok, vagy évek,
de csak egy pillanatnak tűnt?
Érzed az idő múlását? Cammog, vagy rohan?
Egy helyben rezeg, mint egy szappanbuborék?
Pillanat, amely megismételhetetlen.
Pillanat, mely milliószor előfordult már....
Vagy megállt az idő? Változnak az idők?
Minden átalakul valami mássá,
vagy örök körforgás az egész?
Van idő, vagy az idő is csak tér?
Van-e rés a pillanatok között: "recés"-e az idő,
vagy folyamatosan összefolyó minden,
és nincsenek is pillanatok?
Az idő szubjektív kategória,
vagy objektív létező?
Pillanatok, érzések, tekintetek.
Szavak és hallgatások.

Oláh Gabriella: Fohász
féltőn, vigyázva, te élet,
talán hatalmas kezedbe
most én is beleférek.
Leejtettél sokszor
földre, porba, sárba,
jöttem a pokolból,
szép napokra várva.
Adj nekem tűt,
adj nekem cérnát,
ennyi csak, mit kérek,
mert tépett létemen
szakadnak a fércek.

Octavian Goga: Egy könnycsepp
Ha úgy történne valamikor,
hogy szétosztod mindenedet,
legdrágább ajándékaidból
add nekem egy könnyedet.
Megkapnám így lelked egy cseppjét,
ami mélyten-mélyről jöhet,
hisz' csak a tenger fenekéről
lehet halászni gyöngyszemeket...
(Tóth Irén fordítása)

Oláh Gabriella: Hiszem...
hiszem, hogy jössz már felém,
csak nyomomat nem leled,
bánatom múló, átkozott telén,
majd tavaszba költözöm veled...
a morzsákat elszórtam. Ne félj,
biztos jelek vezetnek utadon,
a célban higgy, ne csak remélj,
hisz' magamat titkon mutatom...
ha megtaláltál beléd költözöm,
neked öltöm fel legszebb ruhám,
ragyogószín boldogság köntösöm
s ébredő létemmel ölellek puhán...

Oláh Gabriella: Ha elmúlok halkan...
Egy dal voltam, halk suttogás,
lágy érintés, talán semmi más.
Arcom ködbe vész, hangom fakul,
majd elillanok nyomtalanul...
Egy kimondatlan szó a szájban:
ennyi marad csupán utánam.
Pillanatnyi, röpke létezés,
szomorúan szép szemrebbenés...

Oláh Gabriella: Töredék
élek vagy csak létezem
érzek vagy csak képzelem
álmodom vagy ébredek
látok vagy csak nézhetek
hiszek vagy csak kérdezek
nyújtom feléd két kezem
ha megfogod, hát élhetek...

































