Belépés
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Szép versek... sz.

 

 

Szécsi Magda: Nézz úgy rám
 
 
Nézz úgy rám
Mintha fájna
Ha tekinteted
Egyszer sehol
Sem találna
Mert ami vagyok
Mintha csak
Képzeletemben
Élne
Te maradtál
A valóság egyetlen
Kézzelfogható
Ténye

Szilas Ildikó: Kezek tánca
 
 
Nem hallanak és nem beszélnek
nincs más, csak játéka a kéznek
- a mozdulat -
nem kellenek szavak
és mégis érted
vagy inkább: érzed
pillangók tánca
ezer kézen
hajlongó nád a szélben
beszédes, csillogó szemek és
kezek - kezek - kezek
néma a száj most
nincsenek szavak
mindent elmond
a mozdulat...

Szabó T. Anna: A nézés

 
Az a jó a boldogságban,
hogy figyelni enged:
észrevenni a világban
ritmusát, a rendet.
 
Ahogy összevissza belsőd
 
gyermek fészke lesz,
ahogy a vad burjánzásból
kéz nő, arc, szemek,
 
ahogy a zavaros lélek
 
vize elcsitul:
úgy tesz rendet mindenekben,
úgy költözik a szemedbe láthatatlanul
 
Szukics Zsolt:  magasba vágyom
-részlet-

A magasba vágyom, önmagam fölé,
A középútról letérve,
akár a csillagok közé.
Oda, hol suttogva tombol a világ,
Ahol értem az Angyalok szavát.
Szilas Ildikó
 
 
Mondd a tűznek, hogy ne égjen
áradatnak, hogy kitérjen
mondd a lángnak, hogy kihunyjon
mondd viharnak, hogy csituljon
mondd a fagynak, mondd a szélnek
ne hozzon havat a télnek
mondd a Napnak: ne ragyogjon
lázas elmém megnyugodjon
vándor lelkem ne keressen
mondd, hogy szívem
ne szeressen...
 
Szemendei Ágnes: Olvass a lelkemből

Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.

Vagy csöndes hallgatag,
akár a sír,
márványkő előtt
áll, zokogva sír.

Néha elmélázik
emlékeken,
ilyenkor némán,
dúdolgat velem.

Van hogy messzire száll,
akár a fény,
igy mutat utat,
merre a remény.

Mikor a boldogság
vele nevet,
fénnyel rajzol rám
lüktető szívet.

Félelem meggyötri,
mint a bánat,
szél mesél róla,
dús lombú fáknak.

Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.
Szabó T. Anna: Azt mondom


S ha azt mondom, magyar vagyok;
hangom érces, szemem ragyog,
mint fenn a csillagokban
tüzes fény támad, fényes glóriákat
látok homlokom körül,
- én tudom, mit akarok -
szívem feldobbanva örül,
mert nincs még egy nép,
ki ennyi szót kapott örökül.
Ékes anyanyelvem,
mely ontja a szavakat,
nincs érzés, bánat,
mit el nem mondanak?
csak nekünk beszél a finom,
mindent kifejező árnyalat,
mi semmit nem jelent másoknak;
mint Shakespeare hetvenötödik dala,
a Szabó Lőrinci csoda:
" az vagy nekem, mi testnek a kenyér"
hát így vedd ajkadra a szót,
úgy hangozzék, mint az ima,
mely Istentől kér sóhajtozva.
Legyen a szó, a remény,
a bíztatás és az erény,
adjon vigaszt a sírónak,
édes szerelmet az ifjaknak,
bársonyával temesse a holtat,
és ne engedje feledni,
hogy miénk lesz a Holnap
.

Szeicz János dr.: Akkor írj verset

Amikor a lelkedet
öli az indulat,
és elvadult ösztönöd
bosszú után kutat,
amikor már a sírás
könnyekkel nem segít,
ködös ismeretlenek
mélye felé repít
a túláradó, égető harag,
akkor írhatsz verset,
mert akkor őszinte vagy.

Amikor a szívedet
szeretet borítja,
és vágyadat a lelked
már nehezen hordja,
amikor az imádba
foglalod a nevét,
és órákig szótlanul
bámulod a szemét,
szólnál, de ajkadról szó nem fakad,
akkor írjál verset,
mert akkor őszinte vagy
.

Szilas Ildikó: Miért kell a vers?
 
 
...hogy meghódítsd az ismeretlent...
hogy elérd a lehetetlent,
hogy élni tudj, ha nem is lehet,
hogy átöleljen a Szeretet,
hogy érezd: neked szól, senki másnak,
hogy ne szégyelld, ha sírni látnak,
hogy kinyíljanak rég bezárult falak,
hogy újra te légy önmagad, és
ne félj, ha rád teríti komor
palástját az Éj, mert egyszer
véget ér a sötétség birodalma, s ott
megszűnik a Gonosz hatalma,
rózsás ujjakkal, szelíd mosollyal
ébreszt föl a Hajnal, s megtölti
...szívedet - fénnyel, verssel, dallal...
Szabó Barna: Nem a csillagok
 
 
A bágyadt őszi délután vagyok.
A botló nap. Az is bennem sajog.
Meg idelent a gömbölyű kavics,
szikra-kemény kő - Konok magam is.
 
Amint a nap a hegy mögé merül,
anyám arca kél, fénye szétterül,
messzebb látsz bennem. Nem a csillagok,
a végtelen, mi bennem felragyog.

 Szabó T. Anna: Lenni a mindent


Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.

Szőnyi Bartalos Mária: Fény

 
már átcikázott
arcodon a fehér fény
már játszadozott

száddal szemedhez
ért ezüstösen verte
vissza pupillád

szerető lelked
felvillanó szikrányi
tiszta mosolyát

Szekeres Szilvia: Űrtelen


Csak figyelek
némán vagyok
Minden megkopott
letűnt tegnapok
üres holnapok
Szavak
gondolatok jönnének
S mielőtt megérkeznének
az Űrtelen Űrben
elégnek
Nincs formájuk
súlyuk
tartalmuk
Minden
Egy helyen
ahol már nincs hely
minden helytelen
Ahol
nem mondható
gondolható
semmi
Mint amikor jársz
mégis állsz
Minden valami
s annak az ellentéte
Mégsem ez
sem az
Minden egyszerre
Valótlan
s mégis Igaz

Szerb György: Ahogy a zápor
 
 
Ahogy a zápor és a szél
szó nélkül szépeket beszél
 
maradj csöndesen önmagad
simogasd meg az ágakat
 
amennyit úgyis annyit érsz
nem leszel több ha csak beszélsz
 
olyan légy mint a szívverés
ritmusa nem sok nem kevés
 
ismerd hibáidat bánd a bűnt
ne kívánd ami messze tűnt
 
vedd végre észre hogy ki vagy
s ahhoz örökre hű maradj
 
egy érzőn ahogy a kék hegyek
élned egyedül így lehet

Szilas Ildikó : A jel...
 
 
Nyomot hagyunk: egymás
lelkébe kódolt Jel vagyunk...
sem tüzes parázs, sem más
nem égeti ki a Jelet, akár falevélen
az erezet - állandó és örök -
titokzatos, mint a gabona-körök...
Ki adta? Hogyan? Kinek?
a jel már örökre tied -
nem látszik, s hordod egész
életedben - nem gondolsz rá, de
ott lüktet szívedben...
Szabó T. Anna. Ezer a nyár
 
 
Ezer a nyár egy a bánat,
hajnal könnye hulló harmat,
madár zengeti a fákat,
fényességgel ébred a nap.
 
Kiszakad a sötétségből,
fényes fej a sötét ölből,
ég könnye, föld verítéke,
nap kezdete, éjjel vége.
 
Fényes fejét földre hajtja,
sűrű sötét betakarja,
szép kezdetben szomorú vég,
nyári reggel, gyönyörűség.

 

Szép versek... sz. hozzászólásai

Szólj hozzá

0.01 mp