Tokaji Márton: A csend varázsa

Tamási József: Ülni a folyónál

Semmi mást nem akarok
mint ülni a folyónál
és nézni a túlpartot

Talán még verset is írnék
papír és toll nélkül

Csak úgy magamban
a magam örömére
a szavak örömére

Toldalagi Pál: Ne fontolgasd

A szomjazónak inni adj,
az éhezőnek enni,
ne fontolgasd, hogy amit adsz
mit ér, hogy súlya mennyi,

önmagadból is adj, ne hidd,
hogy valamit is vesztesz,
szorítsd bátran a szenvedőt
az elárvult szívedhez,

így teremti meg a tavasz
benned üde világát,
és a megszentelt füstölők
jó tömjénfüstje jár át,

kinyílnak a rejtett kapuk
előtted, s oda lépsz be,
ahonnan mindent látni fogsz:
a nagy felismerésbe.

Thándor Márk: Vágy

Körülölel a csend,
Az itt felejtett lélek
mégis zajos idebent.

Járkálok zord falak között,
Egy jó s egy zaklató énnel,
Esőt váró, simítást vágyó,
Tárulkozó, szikes szívvel.

Török József: Szeretnék csend lenni

Szeretnék csend lenni,
csak úgy, ülni a homályban,
malmozni az időt ujjal,
összekulcsolt két kéz között,
párt alkotni minden kulccsal,
szavak nélkül, ahogy illik,
azzal, kinek csendes szíve
hangos szóra sosem nyílik.

Theodor Storm: Valami édes sugalom

Valami édes sugalom,
szép emlék bujkál a szívemben;
hogy honnan támadt, nem tudom,
s hogy mi volt, azt is elfeledtem.
Talán egy nyári délelőtt,
- parányi szívben kicsi gondok -
ültünk az erdőszéli lombok
árnyában, gyermek-szeretők;
a szirt forrása hűsen omlott,
rigó rikkantott s elrepült,
szívemben boldog béke zsongott,
néma szádon meg mosoly ült,
és zölden csillogott a rét. -
Ha nem lepné a messze múlt rég,
ha valahogyan visszajutnék:
ki tudja! - nem ott vár-e még.

(Fordította: Rónay György)

Tóth Zita Emese: Könnycseppként

Soha nem leszek tökéletes,
de így vagyok egész.
Mint a mindig más könnycsepp,
mi a szemből jő, de lélekbe vés.

Más lelkébe behatol,
tükörként töri össze.
De mégis erre született,
legyen, mi a bánatot megkösse.

Nem leszek soha tökéletes,
de így vagyok magam.
Mint a könnycsepp a szemben:
egyszerű, vigasztalhatatlan.

Tóthárpád Ferenc: Hűséged

A hűséged enyém.
Vakon bízom benned.
Hiszem azt, hogy mindig
tudod, mit kell tenned.

A hűséged enyém.
Meghalnék teérted.
,,Jóban, rosszban, veled..."
- te is azt ígérted.

A hűséged enyém,
s tiéd a hűségem.
Minden földi kincsem
hűségre cserélem.

Örökké s egy napig
tápláljon a remény.
Nem riaszt meg semmi,
ha hűséged enyém.

Tóth Edit Magdolna: Júniusi ég...

Júniusnak ragyogó ege alatt,
Bárányfelhők, tobzódó fénysugarak
A nyár piros gyümölcsei, a szánkban,
Lédús rubintjai, beért csodákban.
Málna, meggy, cseresznye, szedve kosárba,
Verítékező mának zárszavára.
Érzékeny bőrünk, nem vágyik ruhára,
Hamvas rózsának hűsítő álmára
Mentsvárként épül, a napnak alkonya,
Hűvös permetnek, áldásos zápora.
Bomló hajamon csillogó vízcseppek
Vigaszt nyújtóan, selyembe ölelnek.

Tusfürdőmként, lágyan lefolysz testemen,
Égő tűzben, Te fürdetsz meg, Kedvesem! 

Tuba Szunyog Zsuzsa: A vándor dala

Nincs maradásom, se menekülésem
mezőkön át futtat örök vándor-létem
tarisznyámban szépség, a karomban bánat
velük sodrom félre a rám csapódó ágat

Mellettem rohannak kukoricaföldek
az arcomat mossák láthatatlan könnyek
suttogásom belevész a fákba
alkonyt repít a madár csattogó szárnya

Nincs maradásom, se menekülésem
otthonról jövök
estére haza kell érnem.

Tóth Edit Magdolna: Lélek-cseppek

Múlt és jövő
közepében
pergő Idő
szentélyében
Száguld a lét
illan a perc
Izzó sóhaj
Édent felejt

Álmoknak
szárnya
körbekerít
Játszódó
szikrája
tündén hevít…
Csak lángolnak és
lángot szítnak,
Gyertyafényben
oltárt gyújtnak…

Hisz oly édes a
fényt megélni
Nap sugarán
Átvillanni…
Szívük vágyát
körbeszőve
Írisz tükrén
andalogni…

… s kéklő szellő
lágy uszályán
tó fodrában
megcsillanni