Szép versek... z.-zs.

Zsirai László: Mosolyod mankója nélkül

Zeke Magdi: Hűség
Ha kérdezed,
mennyire szeretlek,
meggyűrt tudatú imáim
nyomán mormolom,
csak úgy,
csak annyira,
ahogy tudok

Zsirai László: Bánat
Mióta megértő mosolya eltűnt,
a telefon azóta néma -
A világ egyre törpül
s egyre nő szívem szakadéka.

Zimonyi Zita: Bűvöletben
valahol
e világon kívül
valamikor
az időn túl
valami
köröttünk vagy bennünk
megállt
összefogództunk
érintések nélkül
percek kövein
jártunk
léptek nélkül
és egymáshoz jutottunk
utak nélkül

Zsirai László : Egyetlen dal
Jöttem az úton,
mely messze-messze
minden hű embert
elvezetne
- egyforma módon -
úgy reggelente,
ahogyan késő
estelente.
Nem jöttem mással,
mint szép szavakkal
málházott szürke
szamarakkal,
s egy dal kísért csak
fáradhatatlan
szívemből szólva
lankadatlan.
Egyetlen dal, mi
a tengermélyben
éppen úgy szól, mint
hegyvidéken.
Egyetlen dal, mit
szelíd bilincsben
örökké fogva
tart az Isten.
Szeretet viszi
a lépteimben,
áramoltatja
génjeimben,
énekelteti
víg végtelenben,
érzékelteti
életemben.
Ehhez a dalhoz
nem kell már szótár,
mert a jó szóért
önként jótáll.
Hinni kell csupán
a gondolatban,
hogy ez a dallam
halhatatlan.
Egyetlen dalban
az élet éke,
lehetőségek
menedéke,
kimondhatatlan
ösztönössége.
Egyetlen dal van
csak: a béke -

































