Szepes Mária: Csendesebb utakon...

Boldog vagyok Uram, hogy
kiállhattam a sorból, hogy mindenki
előttem rohan és hagyom már, hogy
félrelökjenek és minden konc után az
enyémnél gyorsabb kezek nyúljanak...

Nehéz volt először megállni a dolgok
áradó sodrában, a lárma fülledt
ütemében, ó mert forró, halálos
izgalom hörgött a rohanók hangjában és a
város lobogó, fénylő öléből gigászi
kapuk tárultak tüzes öleléssel...

Most, hogy az elhagyott úton felismertem a
Békét, a virágok szelíd arcában az
Örömet és a fák égfelé ringásában az
imákat, messze kerülöm a hangos,
fényekben izzó várost és az éjszakát a
csendes ég alatt töltöm inkább, hol
csodálatos álmok és örök sejtelmek
hajolnak hozzám a csillagokból...

" Ha még egyszer láthatnálak benneteket! Ha csak annyit tudnék, életben vagytok-e? Vagy, ha Isten őrizz, megbizonyosodnék róla, hogy ti már... nem! Ezt nem tudom végiggondolni! Álmatlanság kínoz. Vágyom utánatok, erősebben az éhségnél és szomjúságnál, ugyanakkor félek a bizonyosságtól. Nagyon fáradt, öreg ember lettem. Ha hozzátok fűző gyötrő kötelék nem feszülne bennem, alázatosan átengedném magam a rohamos hanyatlásnak. Valójában halott vagyok. Így azonban reménykedve és szorongva mégis hazamennék. Akár kísértetnek is. Haza. Hozzátok!"
     (Szepes Mária)  

"A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint,
kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz,
a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki."
(Szepes Mária)

" Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre."
(Szepes Mária)

"Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell,
hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek.
És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek.
Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk,
hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön."
(Szepes Mária)

Szepes Maria: Kibékülés

Békét kötni mindennel és
mindenkivel, aki más, mint amit
jónak, szépnek tartok, s csak önmaga
tud lenni. Elfogadni külön
kozmoszának törvényeit, ha az
enyémtől eltérnek.
Megbocsátani idegen, rossz ízeket,
helyükre tenni téves jelképeket.
Megérteni titkos nyelvüket, a
hebegőt, a dadogót, a szitkozódó,
mérget fröccsentő csúfat is.
Felismerni e tintahal - felhő mögött
a zokogó, magányos kárhozottat, aki
adni, kérni nem képes. Számláján
csak bevétel - rovatot vezet. Tenni,
áldozni sohasem szeret, nem ismer
egyebet, csak a nihilt, koporsót ácsol,
sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga
keresi búját, baját, visszaüt, támad, s
vádol, hogy ütik, sült galambra lesve
tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a
világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem
kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifusziként hegyre hordom
terheimet, azután visszahullok talajt
vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik időnként, pedig nem
idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tűnik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.

" A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog . Nem védekezhetünk ellene . Akármennyire észrevétlen , vagy éppen azért , be kell engednünk őt , eleinte hitetlenül , csodálkozva , végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt ."
(Szepes Mária)

" Ha a sors elrekeszt előtted egy utat, ne keseregj.
Ha egy kapu nem nyílik meg a kopogtatásodra, ne lázadozz. A tilos úton, a bezárt kapun túl olyan dolgok várakoznak, amelyek veszélyeztetnék fejlődésed egyetlen, igazi célját.
A látszólagos akadályok védelmedet szolgálják. Magasabb Éned állította őket esendő, anyagi tested elé, nehogy irányt tévessz. Mert amint eléred e próbákra érett stádiumot, mindazt megkapod, amit valaha elképzeltél, s amire annyira vágyakoztál. Feltéve persze, hogy még mindig törekszel rá."
(Szepes Mária)

Türelem, kitartás, szilárd várakozásra, kivárásra való képesség erős, egészséges akarat jele. Legtöbb nagyszabású elgondolást csak a kitartó, türelmes munka tesz megvalósíthatóvá.
A hallgatás erőt akkumulál. Ezért, ha a körülmények azt kívánják, hallgassunk és várjunk. A hallgatásba feszült akarat, amely mögött tudás és félelem nélküli merészség várakozik, megérleli számunkra az időt.
(Szepes Mária)

Gondolkodtál-e rajta, mi teszi a szavakat varázsszavakká,
amelyek kötnek és oldanak? Érezted-e már szavak érintését,
amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt
csúsztattak a lábad alá, és tapasztaltad-e a szavak sebző,
égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak
néha, mint a föld egész terhe? Ugye, tudod, mennyire kell
vigyáznod minden kiejtett szavadra?

(Szepes Mária)

" Nem baj ha a világtól elfogadod, amit adni akar neked. Csak az a végzetes hiba, ha önmagadat maradéktalanul a világnak adod érte. Semmihez ne ragaszkodj, ami mulandó! "
(Szepes Mária)

A csodálkozást soha ne feledd!
Akard a szépet, a jót mindig megtedd!
Bölcsek aranyának mágnese a lelked.

(Szepes Mária)

"Minden emberben benne van az isteni szikra.
A lelki érettség foka dönti el,
mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után.
Az, aki nem a saját útját járja, előbb utóbb megbetegszik,
hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől .
A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy,
találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat,
és teremtsd meg a belső harmóniádat.
Csak ez számít, semmi más."

(Szepes Mária)

Tudod-e
hogy a belső csend lelked gyógyforrása?
A jeges ma elől takarót sző rád egy kegyes párka.
Egyszer majd ráébredsz mitikus önvalódra.

(Szepes Mária)

" Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk
mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt
bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki
is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd
mellettünk. "
(Szepes Mária)