Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Versek gyerekeknek... 1

2019.11.20

 

 

Mikszáth Kálmán: Otthon és a zöld mezőn
 
 
Hopp gyerekek, ki van itt?
Elő, elő apróságok!
Itt vannak a kis pajtások,
Hoztak nektek valamit;
Jöttek sokan egy seregbe,
Nagy vidáman csicseregve.
 
És hogy jöttek? Nem gyalog,
Se lóháton, se szekéren;
De jöttek a levegőben.
Apró vándor szárnyasok;
Menjünk és köszöntsük őket,
A szelíd, kedves fecskéket.
 
Jöttek távol Afrikából
És elhozták a tavaszt;
(Vagy tán őket hozta az?)
A szép természet kitárul,
Madár dalol, az ég nevet -
Kineveti a zord telet.
 
Fecske hozza meg a tavaszt,
Tavasz rügyet, lombot fakaszt
Tele rak mindent virággal,
Kis gyerekek játékával.

Mentovics Éva: Hóember
 
 
Hógolyó a fejem, hasam,
jégpapucsban tipegek,
nem vágyódom melegségre,
kedvelem a hideget.
 
Azt mondják, hogy nyalka vagyok,
csuda csinos, fess legény.
Széllelbélelt, lyukas fazék
van a fejem tetején.
 
Hogyha néha meglátogat
néhány kedves jóbarát,
nem csokit hoz, hanem fagyit,
hógombócot, s hódarát

Tóthárpád Ferenc: Fogócska a hóban
 
Ébred a határ,
puha künn a hó.
Kedvem ragyogó,
te vagy a fogó.
 
Messze szaladunk,
csuda szép a rét!
Jönnek mivelünk
kicsi cinegék.
 
Huss! Cinege, huss!
Fuss a havon, fuss!
 
 
 Mentovics Éva: Őszutó
 
Felhőbe rejti szép szemét,
aludni tér a nyár,
a strandföveny, a csúszdapark,
a part is néma már.
 
Csak szél suhan a fák alatt,
kereng a rőt levél,
dió feszít az ághegyen,
leugrik, s földet ér.
 
Utána szökken számtalan
- vagy szász meg száz darab -,
mi éretlen, az pár napig
még fenn, a fán marad.
 
Aludni tér az almafa,
a tölgy a kert mögött,
és varjú mondja: - Jaj, de kár,
a nyár már megszökött!
 
Bogárkát, hernyót, kis csigát
hív ott, a rőt avar:
- Nem bánthat itt a zord hideg,
rejtőzz el, jöjj hamar!
 
Tudd, ha felhő pelyhezik
a bérc, a hegy felett,
ölemben minden aprónép
majd békén szendereg.
 
 
Tarbay Ede: Őszanyó
 
 
Kontyos kendős ősz-anyó
Söpröget a kertben,
Vörös arany falevél
Ripeg-ropog zörren,
 
Reggel-este ruhát mos,
Csupa gőz az erdő,
Mosókonyha a világ,
A völgy mosóteknő

Osváth Erzsébet
Jött őszanyó hideg széllel
 
Jött őszanyó
Hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel,
Sárgák lettek
A levelek,
Fújtak, fújtak
Őszi szelek.
 
Fújtak, fújtak
Őszi szelek,
Lehullottak
A levelek.
Ott vannak
A fák alatt.
Látod a sok
Aranyat?

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Tasnádi Varga Éva: Ősz
 
 
Piros már a csipkebogyó
Tetején ül egy kismanó
Hűvös szél fúj a nyakába
Les a szélre, les a fákra.
 
Megjött az ősz, súgja halkan
Nyuszi bújkál a bokorban
Aludni ment most gyíkanyó
Egyet, kettőt szól a rigó.
 
Rókafiúk is elbújtak
Ködösek már mind az utak
Elmúlt a nyár, - szól a manó
Hajlik, leng a csipkebogyó.
 
Zigány Árpád: Száll a fecske...
 
 
Száll a fecske, csicsereg:
 
Tücsköt, legyet keresek;
 
Öt kis fiam éhezik,
 
Mind az öt sokat eszik;
 
Fogok nekik legyeket,
 
Aztán hazasietek.
 
Amim van, nekik adom,
 
Számból meg is itatom:
 
Mindnyáját fölnevelem,
 
Mindnek gondját viselem;
 
Mire ősz lesz, szárnyra kelnek.
 
Messze délre elrepülnek.
 
 
M. Simon Katalin: Az ég csodái
 
 
Kék tenger az ég,
Rézkorong a Nap...
Kék tengerben
Rézkorong
A part felé tart.
Aprócska fények
A Tejútra hullnak,
Göncölszekér után
Nagymedve csoszog,
Hold udvarában
Fiastyúk tanyázik,
Körötte ragyognak
Csillagfiak.

Őri István: Kiránduló vers


Sziklák, völgyek,
Berkek, tölgyek,
Virágos rét, Napsugár,
Mindez, mindez miránk vár!

Gyere közénk hegyet mászni,
Nagy csizmában berket járni,
Hívogat a kis virág,
Rét köntöse, arany ág.

Tábortűznél énekelni,
Láng-játékban elmerülni,
Nézni szemed sugarát,
Nyitni lelkünk kapuját.

Szép szalonnát nyársra tenni,
Sós kenyeret vígan enni,
Kéz a kézben menni, menni...

 

Zelk Zoltán: A kis kertész


Kora reggel talpon vagyok,
kis kertembe kiszaladok,
várnak énrám a virágok,
rózsák, szegfők, tulipánok.

Hogyha beszélni tudnának,
tán jó reggelt kívánnának,
hangos szóval köszönnének
szomszéd kertnek, napnak, szélnek.

De én így is értem őket,
látom, milyen vígan nőnek,
látom, milyen vígan élnek -
színnel, illattal beszélnek.

Este alusznak a fák is,
mind elalszik a virág is,
nincs paplanuk, nincs párnájuk,
mégis gyönyörű az álmuk.

M. Simon Katalin: A rét muzsikál
 
 
Nyár derekán, nap hevében,
virágtenger közepében
szól a muzsika.
Eláll a szél lélegzete,
elhallgat a fülemüle
oly harmónia!
 
Dongó dongja,
méhraj zsongja,
darázs lágyan duruzsolja,
tücsök cérnahangon cirpel,
a fürj pitypalattyol szépen.
 
Virágszirmon lepke ámul,
fűszálon a bogár bámul,
szöcske táncot jár.
Verőfényes nyári délben
mindenkinek örömére
Zigány Árpád: Kis kertemben
 
 
Kis kertemben rozmaringot ültetek
Pünkösd napján piros rózsákat szedek:
Bokrétába kötöm a sok virágot,
Kora reggel od'adom majd anyának.
Ez a legszebb mulatságom, örömöm,
Kis kertemet gyomlálgatom, öntözöm:
Hugocskámmal dolgozgatok serényen,
Megosztozunk minden virágcserépen,
Nekem éppen annyi van, mint ő neki,
Kis kertemet ő is épp úgy műveli.
Esztendőre, vagy kettőre megnövünk,
Akkor már majd bokrétákat is kötünk:
Minden reggel viszünk anyának egyet,
Akkor leszünk csak igaz jó gyermekek.

Pinczési Judit: Nyári dal


Egy kislány kék lepkét fogott.
Szebb volt, mint egy szálló madár.
Fénylő szárnyát szétnyitotta,
azt mondta, ő lepkekirály.

"Nem koronámat adom én,
a szabadságért kevés, tudom,
de ha röptömben felkiáltok,
a hangom megül az arcodon."

Lepke táncol a szélben,
a tó ezüst tükör.
Egy kislány játszik a réten,
s az arca tündököl.

Weöres Sándor: Déli felhők


Domb tövén, hol nyúl szalad,
S lyukat ás a róka:
Nyári fényben, napsütésben
Felhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt,
Tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
Álmosan csodálja.

Elől úszik Mog király,
Kétágú az orra,
Feje fölött koronája,
Mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve,
Nagy púpjából szürke kígyó
Nyúlik az egekbe.

Törött kordén utazik
Egy kopasztott kánya,
S haját tépve Bogyóvére,
A király leánya.

És utánuk cifra ház
Gördül sok keréken,
Benn a cirkusz hercegnője
Öltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig futkoshatna
Lenn a nyári réten.

Őri István: Napsugár Váró-verse
 
Vár, vár, nagyon vár
A Napsugár mire vár?
 
Megmondom én, mire vár:
Hogy tűnjön a felhő már.
 
Ragyogjon, nevessen,
Kacagjon fényesen,
Virágot növeljen,
Világot öleljen ...
 
... Szép szemmel szeressen,
Engem megkeressen.

Weöres Sándor: Kánikula


Szikrázó
Az égbolt,
Aranyfüst a lég,
Eltörpül
Láng-űrben
A tarka vidék.
Olvadtan
A tarló
Hullámzik, remeg,
Domb fölött
Utaznak
Izzó gyöngyszemek.
Ragyogó
Kékségen
Sötét pihe-szál:
Óriás
Magányban
Egy pacsirta száll.

Osvát Erzsébet: Április
 
 
Ejnye, de kényes
és mily szeszélyes
ez a negyedik fia az évnek!
Tudod, ugye, hogy ki ő?
Április, a csínytevő
Űzi veled a sok tréfát:
jégesőt hoz,
havat hint rád,
majd küld szilaj szeleket,
záporzuhanyt,
meleget...
És ha látja a hamis,
fondorlatos április,
hogy ernyőt tartsz,
ha jön a zápor,
hócsizmát rántsz
havazáskor,
szelek ellen
elbújsz menten -
akkor dúl-fúl
a betyár,
dérrel-durral továbbáll.
 
 
M. Simon Katalin: Csermely
 
 
Zápor zuhog
nyakra, főre,
csacska csermely
fut előle.
Zeng az ég is
és a balga
fejvesztve
rohan az aljba.
 
Ölbe kapja
a patak,
most már együtt
szaladnak
északról
a napos délre,
tenger ringó
bölcsőjébe

Osvát Erzsébet: Hóvirág
 
 
Tavaszodik! A télből elég!
Szemében kéken derül az ég.
kamasz fiúra szöszke lány vár.
Cuppogó cipők a járdán -
Nem fedi páncél hullámait.
Éled a folyó, nyújtózkodik.
A dermedtségnek már nyoma sincs.
Csörren a jég, rabon a bilincs .
Lobognak az asszonyi kendők.
Kergetőznek a virgonc szellők:
Hírnökei a kikeletnek.
Pajkos napsugarak nevetnek.
Az öreg Tél más szállást keres.
Szürkül a hó, csepeg az eresz:

 

 
Megosztás: Facebook TwitThis Kategória: Gyermek versek, mesék Hozzászólások  

Versek gyerekeknek... 1 hozzászólásai

Szólj hozzá

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.01 mp