Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Versek- gyerekeknek

2019.11.13

 

 

 

Fésűs Éva: Őszi dúdoló
 
 
Mít síratsz te kismadár?
Elrepült a dárga nyár.
Búzaszem nem terem,
Köd szitál a földeken.
Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc.
Itt az ősz, csendes ősz,
lopva lép a fürge őz.
Béka mondja: kutykurutty!
Kis porontyom, menj,aludj!
Jó gyerek nem brekeg,
Téli álom lepte meg!
 

Kányádi Sándor: Jön az Ősz
 
 
Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.
 
Lombot ráz, diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.

Fazekas Anna: Verebek
 
 
Hervadnak az őszi kertek,
hűvös eső csepereg,
éhes csőrrel csiripelnek
csapzott tollú verebek.
 
Szilfa ágát szél cibálja,
rőt levele lepereg,
megtépázott koronája
sárkányokat ereget.
 
- Fittyet hányunk ősznek,
fagynak-
csipogják a verebek -
kenyérkével jól tartanak
tavaszig a gyerekek!
 
 
Kányádi Sándor: Elment a nyár..
 
 
Elment a nyár,
itt az ősz,
reggelente párát lehel
a kis őz.
 
Elment a nyár, megjött az ősz,
fosztogat,
gyéríti a sápadozó
lombokat.
 
Reszket a lomb, remeg az őz:
fél, de fél:
pedig nem jár vad erre más
csak az őszi szél.
 
Kányádi Sándor: Bandukol az őszi nap
 
 
Bandukol az őszi nap
s megáll minden fánál.
Bandukol és elidőz
minden iskolánál.
 
Meg-megáll és elidőz...
mire is kíváncsi
vajon ez a szelíd, ősz
Nap-tanító bácsi?
 
Meg akarja tudni, hogy
rendesek-é, jók-é
akik nála nyaraltak,
nincs közöttük kópé.
 
Nem bújt-é a pad alá
az a virgonc Pista,
s vajon az a Bandikó
most is olyan lusta?
 
S följegyzi, ha rosszat lát,
föl bizony, barátom, -
s megégeti orrukat
majd a jövő nyáron.

Csukás István: Sün mese
 
 
Tüskéshátú sün barátom,
Merre jártál, mondd, a nyáron?
Itt az ősz, a lomb lehullt már,
Most látlak, hogy előbújtál.
Körmöd kopog, eliramlasz,
Vigyázz, itt a tél, te mamlasz!
De a sün nem jön zavarba,
Belebújik az avarba.
 
 
Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés
 
 
Hogyha nekem szárnyam volna,
Délre szállnék, mint a gólya.
Nem kellene óvodába
járnom, aztán iskolába.
De azért jó mégse volna
elrepülni, mint a gólya.
Édesanyám bánatában
folyton sírna énutánam.
 
Le is teszek végleg róla,
csak azért se leszek gólya.
Inkább járok óvodába,
azután majd iskolába.
 
S mire mindet mind kijártam,
s mégse nőne ki a szárnyam,
tudom már, hogy mit csináljak:
elszegődöm pilótának.
Csanádi Imre: Alma
 
 
Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint egy sátor,
sok édes almától.
Szedjük,
kapjuk,
habosra harapjuk, –
a többivel mi legyen?
holnapra
hagyjuk.

Gazdag Erzsi: Nyári eső


Rakoncátlan szélgyerek
égi tónál tekereg.
Unatkozik, s unalmában
mireg-morog, kesereg.

Arra sétál felhőcske.
Orra búbján szeplőcske.
Szél csúfolja, megfricskázza,
csak akkor old kereket.

Szegény felhő sírdogál,
fájó könnye hulldogál.
Szikkadt földre lepereg;
nyári eső csepereg.

Hajnal Gábor: Este
 
 
Szinva mellett jegenyesor
fut a falun végig,
a zöld vízben pelyhes kacsák
önmagukat nézik.
 
Kiskapuból öregasszony
lépeget a partra,
sárga csőrű kiskacsáit
hívja, hívogatja.
 
Megindul a kacsasereg
csalogató szóra,
hegyek mögé elbújt a Nap,
itt az alkonyóra.
 
Halovány ég sötétedik,
fénylik már a csillag,
nyújtott hangon egy gyermeket
vacsorához hívnak.
 
Jegenyék is álmosodnak,
szélben megremegnek,
kicsi kacsák hazatérnek
s ők is lepihennek. 

Drégely László: Nyár

Süt a nap a rétre,
Házak tetejére,
Árnya sincs a fáknak,
Tűző napon állnak.

Kutak mélye száraz,
Fenekére láthatsz,
Marhacsorda bőgve
Fekszik ottan körbe.

Délibábos égen,
Megfordított réten,
Sehol sincs egy felhő,
Árnyat szövő kendő.

Balogh József: Vakáció

 

Nyakunkon a nyár már,
nyomában a játék,
mezőt, hegyet járni
eltökélt a szándék.

A csavargó szélben
táncoljon a labda,
és a játékot mi
nem is hagyjuk abba!

Mert élet a játék,
bár minden nap véges,
legyen az ép testben
lelkünk naptól fényes!

Bartos Erika: Gyümölcskosár

 

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

 

Gazdag Erzsi: Száll, száll a pillangó
 
 
Száll, száll a pillangó,
rét fölött libegő,
víz fölött villogó.
 
- Rét fölött libegő,
víz fölött villogó,
szállj le hozzám, szállj le,
pávaszempillangó!
 
- Nem szállok le hozzád;
tenyeredbe zárnál.
Szabad szállásom van
minden kis virágnál."

Gazdag Erzsi: Fecskenóta
 
 
Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
-Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!
 
Megvan még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik
nótaszóra:
-Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Farkas Anna: Kikelet
 
 
Szöcske szökken a bokron,
rigó rikkant az ágon.
Lepke pajkosan táncol,
majd megpihen egy virágon.
 
Fejét nyújtja mosolyogva,
sok kis virág szép csokorba.
Napsütés és méhzümmögés,
tél utáni felüdülés.
 
Fák ébredeznek, örülnek,
kipattannak a rügyek.
Tavasztündér ránevet,
már elzavarta a telet.
 
Varázsolt lágy zöld gyepet,
csodaszép kék felleget.
A gyerekek örülnek,
megérkezett a Kikelet!

Csanádi Imre: Kelekótya április
 
 
Hónapok
bolondja!
Lobog a felhők
vad rongya.
Hol süt, hol esik,
hol kalap kerekezik.
Bimbóra
ring a lepke:
hóba hanyatlik,
fergetegbe.
Méhecskének dermed szárnya:
fölenged a napsugárra.
Április,
április:
arany fény is,
zápor is.
Forrón
ölelget,
dérrel
diderget.
Tavasz mégis,
kikelet:
birkózza le a Telet
Tavasz ő,
Nyarat hoz -
csak egy kicsit kolontos.

Gazdag Erzsi: Akácvirág
 
 
Minden akác földre néz
Pillantásuk tiszta méz.
Virágszemmel pillognak,
Fehér ingben villognak.
 
Méhek járnak csapatban
egész méhe-vihar van.
Mind a mézért csatázik,
míg az akác virágzik.

Fazekas Anna: Márciusi madárdal
 
Havas tölgyek tar ágai
dajkálják a telet,
de csitt! "csivitt" cseng, s hallani,
"csivitt" a feleletet.
 
Csivitt, csivitt, a hangja itt
csattog a ház felett, csivitt,
csivitt, tán holnapig csacsog
cinkém, cseveg.
 
Csivitt, csivitt, forrás fakad,
megújul rét, berek,
csivitt, csivitt, szántja a nap

Bars Sári: Tavaszköszöntő
 
Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
 
 
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
 
Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.
 
Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke
 
Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ ...
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.

Fésűs Éva: Esti dal

Puha lábon, álomszárnyon
beosont az éjszaka.
Tente nyuszi, tente mackó,
csicsijja
kisbaba!

Bóbiskolnak a virágok,
megitták a harmatot,
szebben égnek, mint a villany
a fényes
csillagok.

A holnapi hajnal elé
elszalad a gyors vonat.
Tarka batyuból az álom
csodákat
bontogat.

A mezőre barna árnyak
szövögetnek szőnyeget,
s a buborék, amit fújtunk,
az égig
föllebeg...

Cinca Katica: Banya tanya

Banya tanyán, pókhálók közt
mendegélt egy boszorkány.
Foga egy volt, az is törött,
Holdfény csillant vasorrán.

Csillagpettyes éjszakákon
Tüzet gyújtott udvarán,
Kuvik szólalt fenn a fákon,
Surrant sok-sok furcsa árny.

Sárkányfogat, kígyót, békát
Beleszórt egy katlanba,
Varázsigét mormolt némán
És a tűzre felrakta.

Szikrázott a bűvös katlan,
A bájital rotyogott,
A boszorkány csendben, halkan
Kavarta és motyogott.

A rejtelmes sötétségnek
Előjöttek árnyai,
Jól látszott a tűz fényében,
Hogy a banya lányai.

Merítettek békahájat,
Cuppogtak és csámcsogtak,
Váratlanul valahányan
Tündérekké változtak.

Megörültek, táncba fogtak,
Pilleszárnyon szálldostak,
Ám mikor a kakas szólalt
Rútak lettek, s bánkódtak.

Banya tanya boszorkánya
Ezer éve arra vár,
Megmarad a tündérszárnya
Egy szép nyári éjszakán.

Megosztás: Facebook TwitThis Kategória: Gyermek versek, mesék Hozzászólások  

Versek- gyerekeknek hozzászólásai

Szólj hozzá

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.002 mp