Versek, képek állatokról-vegyes

Gyönyörű kép


Majtényi Erik: A cammogó
Hegyoldalban dirmeg-dörmög,
és a mancsán medvekörmök,
szereti a málnát-szedret,
örvend, hogyha sokat szedhet.
Most még bocs, de egy-kettőre
mackó úrfi lesz belőle,
s alussza majd téli álmát,
s szed majd nyáron szedret-málnát.




da


K. László Szilvia: Erdei igazság
Volt egyszer egy kerek erdő,
s volt benne egy rókavár.
Benne lakott anya, apa,
rókafiú, rókalány.
Történt egyszer, egy szép napon,
üres volt a rókavár.
Vadászni ment anya, apa,
rókafiú, rókalány.
Mentek, mentek, mendegéltek,
beértek a faluba.
Kövér tyúkok, kakas, liba,
finom rókavacsora.
Tele hassal ballag haza
a vidám rókacsalád.
Rókaanya, rókaapa,
rókafiú, rókalány.
Házuk előtt megtorpannak.
Nem üres a rókavár!
Míg vadásztak, beköltözött
egy népes ordascsalád.
Vitatkoztak, veszekedtek,
megegyezni nem tudtak,
végül rókáék sebesen
bölcs bagolyért futottak.
Jöjjön gyorsan, nézze csak meg,
mekkora a pimaszság!
Döntse el az erdő bölcse,
kinél van az igazság!
Jött is már a tudós madár,
egy darabig hümmögött,
aztán körbenézett rajtuk,
és elmondta, hogy döntött.
- Úgy gondolom - szólt a bagoly -
döntsenek a csillagok!
Barátságos, sárga fényük
minden este itt ragyog!
Ők tudják az igazságot,
nem szeretik, aki csal,
Kérdezzük meg, vajon kinek
füle mögött van a vaj?
Megijedt most farkas apó.
- Várj egy percet, barátom!
Most látom csak, nem itt lakunk,
eltévedtünk, sajnálom!
Összepakolt ordas farkas,
kézen fogta családját,
megfordult, és szélsebesen
elhordta az irháját.
Így történt, hogy újra nyugodt,
békés lett a rókavár,
Benne lakott anya, apa,
rókafiú, rókalány.


Gyimóthy Gábor: Pingvin vers
Pingvin vagyok, nézzetek!
Megismertek, gyerekek?
Állatkertben álldogálok,
halat fogni vízbe járok.
Jó, hogy néha úszhatok,
mert repülni nem tudok!
Ez itt nem az én hazám,
itt csak fogság vár reám!
Messze innen vagyok otthon,
zordonszirtes Déli-sarkon;
jeges tengerpartokon
zsibong ám a sok rokon.



Áprily Lajos: Csend
Gyertyán és bükk. Alattok
őz járt: az érre ment.
Egy titkos fejsze csattog
az erdőn, messze, bent.
Megálltam és figyeltem:
megállt és megpihent.
Csupa csend volt a lelkem,
s az erdő csupa csend.


Mókus












































