Belépés
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Versek, képek állatokról-vegyes

 

 

Gyönyörű kép

Majtényi Erik: A cammogó

Hegyoldalban dirmeg-dörmög,
és a mancsán medvekörmök,
szereti a málnát-szedret,
örvend, hogyha sokat szedhet.

Most még bocs, de egy-kettőre
mackó úrfi lesz belőle,
s alussza majd téli álmát,
s szed majd nyáron szedret-málnát.

da

K. László Szilvia: Erdei igazság

Volt egyszer egy kerek erdő,
s volt benne egy rókavár.
Benne lakott anya, apa,
rókafiú, rókalány.

Történt egyszer, egy szép napon,
üres volt a rókavár.
Vadászni ment anya, apa,
rókafiú, rókalány.

Mentek, mentek, mendegéltek,
beértek a faluba.
Kövér tyúkok, kakas, liba,
finom rókavacsora.

Tele hassal ballag haza
a vidám rókacsalád.
Rókaanya, rókaapa,
rókafiú, rókalány.

Házuk előtt megtorpannak.
Nem üres a rókavár!
Míg vadásztak, beköltözött
egy népes ordascsalád.

Vitatkoztak, veszekedtek,
megegyezni nem tudtak,
végül rókáék sebesen
bölcs bagolyért futottak.

Jöjjön gyorsan, nézze csak meg,
mekkora a pimaszság!
Döntse el az erdő bölcse,
kinél van az igazság!

Jött is már a tudós madár,
egy darabig hümmögött,
aztán körbenézett rajtuk,
és elmondta, hogy döntött.

- Úgy gondolom - szólt a bagoly -
döntsenek a csillagok!
Barátságos, sárga fényük
minden este itt ragyog!

Ők tudják az igazságot,
nem szeretik, aki csal,
Kérdezzük meg, vajon kinek
füle mögött van a vaj?

Megijedt most farkas apó.
- Várj egy percet, barátom!
Most látom csak, nem itt lakunk,
eltévedtünk, sajnálom!

Összepakolt ordas farkas,
kézen fogta családját,
megfordult, és szélsebesen
elhordta az irháját.

Így történt, hogy újra nyugodt,
békés lett a rókavár,
Benne lakott anya, apa,
rókafiú, rókalány.

Gyimóthy Gábor: Pingvin vers

Pingvin vagyok, nézzetek!
Megismertek, gyerekek?
Állatkertben álldogálok,
halat fogni vízbe járok.
Jó, hogy néha úszhatok,
mert repülni nem tudok!

Ez itt nem az én hazám,
itt csak fogság vár reám!
Messze innen vagyok otthon,
zordonszirtes Déli-sarkon;
jeges tengerpartokon
zsibong ám a sok rokon.

Móricz Zsigmond: A bölcs róka
 
 
Róka koma egy szép reggel
Összekerült egy pár ebbel.
Nagy vágyása,
Bárki lássa,
Nem volt a találkozásra.
Eburamék,
Derék komék,
Bezzeg ők a róka fajtát
Úgy szeretik, majd felfalták.
 
Róka uram látta, hogy most
Szégyen a futás, de hasznos.
Cselédeit biztatta hát:
Szemét, lábát, lompos farkát.
 
- Usgyé, fiam! No csak, vérem!
A lyukat mig el nem érem.
Siessetek, drága testem,
Ne rusnyálkodjatok resten!...
 
No de nyert is egér utat:
Vizsga szeme egyre kutat,
Négy jó lába rugaszkodik,
Csak a farka akaszkodik.
 
Addig-addig, mégis-mégis,
Haza kerül, lyukba buvik.
Itt bezzeg más,
Jó a lakás!
Mit neki már ebugatás.
 
Biztos tanyán béke vagyon,
Áradozik róka nagyon:
 
- Két szép szemem be dicsérlek,
Neked tudom, hogy még élek,
Lyukam száját hamar láttad,
Eburamék csufúl jártak.
 
- Négy jó lábam, be szeretlek,
Az életem megmentetted.
Az irhámat vitted roppant,
Eburamék szeme koppant.
 
- Hát te limpes-lompos farkam,
Majd hogy csufot tettél rajtam.
Eburamék el-elhagytak,
De te mindig csalogattad.
Láncosadta!
Ebugatta!
Nincs helyed a biztos lyukba!
 
Kimenj innét rögtön! - rászólt,
S kidugta, mint lengő zászlót,
Eburamék
Szemes komék,
Nézik, nézik, mi nő onnét?
Rókafark a'!
S róka rajta!...
A bölcs róka, az árva,
Igy jut ebek fogára.

Áprily Lajos: Csend


Gyertyán és bükk. Alattok
őz járt: az érre ment.
Egy titkos fejsze csattog
az erdőn, messze, bent.

Megálltam és figyeltem:
megállt és megpihent.
Csupa csend volt a lelkem,
s az erdő csupa csend.

 Mókus

Versek, képek állatokról-vegyes hozzászólásai

Szólj hozzá

0.019 mp