Zsigai Klára

Zsigai Klára: Várj, ne siess még!
Ősz pompája szemet gyönyörködtető.
Szeptember édes sóhajtása, maga a báj,
Tél csupa hópehely, fátyol, csipkevirág.
Mintha parttalan álomba merülnék,
Leheletnyi élet kincse, utolsó percei,
Szeptember édes sóhajtása, csillagok
Mámoros fénye, - Várj, ne siess még!
Élet gyarló percei egyre közelednek,
Engedd, álmodjam újra, mi szép,
Táncoljunk csillagok vakító fényében,
Hozd vissza lelkünkbe nyár melegét!
Ősz rozsdás levelei pajkosan kergetőzve,
Pörgős táncukat lejtve sorra elköszönnek,
Megdermedt hóban roppannak léptek,
Perceket nem számolom, csókodat kérem!

Zsigai Klára: Rád gondolok, Kedves
Ha valami szép, és gyengéd,
mi léleknek gyógyír, varázslat,
könnyet csal szemembe...
Rád, gondolok, öledbe kuporogva
védtelen gyermekként hozzád bújok,
érezzem tested, selymes bőröd,
ringató két karod,
nyakadhoz bújok, vigaszt keresek,
mint tűzre ,,rossz fát" tett kisgyerek.
Lecsorduló könnyemet törlöd,
simítva hajkoronám fürtjét, arcomat,
homlokomra sok-sok apró csókot adsz.
Mikor felhők tornyosulnak, sír a lelkem,
te kis bohóc, gyermeki grimasz a vigasz,
orromhoz bújva, érinted orrod,
kimondatlan szavamat is tudod,
észrevétlen arcomra mosolyt csensz,
pajkos szemed tekintetet keres...
ereidben izzik a tűz szüntelen,
boldogság melege járja át testemet,
vágyak gyengéd sóhaja kísért,
fátylát lebbentve, fények útján
rólunk mesél.

Zsigai Klára: Vágyakat kavarsz fel!
arcod sokféle varázsa,
álmodozok, elmerengek Rólad, Veled,
hallom lélegzeted, hullámzó,
háborgó tengert szívemben,
Vágyakat kavarsz fel!
Bánat könnyekkel szemedben,
gondtól megtörten reményt vesztve
felhők közé menekülve,
csokorba szedem
boldogság csillogó könnyeit
karodba bújok, megpihenni!
Súlytalanul szeretni, felfedezni együtt
tovatűnő ismeretlent mámor fényében
összefonódva testek rezdülését,
hullámzó árnyvonal tovakúszó vágy
pergő boldogság képe tovaszáll...
Vágyakat kavarsz fel bennem!

Zsigai Klára: Fordul a kocka...
Álmomba újra enyém volt a virágos rét,
pattanó rügyek, harmatos rózsa.
Levéllé cseperedő fodros hajtások,
hajszál gyökerek, kicsi virágbimbók,
...párnámon száradó könnycsepp.
Titkos vágyam még nem mondhatom,
féltem, álmodok róla,
hozzám tapadt, pillanatra sem engedem,
földből kibújó harmatos csíráját,
testemmel minden nap megvédem.
Igazság útján lábam nyomát otthagyom,
megalkuvó nem leszek soha,
mit elkezdtem, becsülettel befejezem,
fordul a kocka, oldala már megbillent!
Szenvedés igazgyöngyöt teremjen!
Nem kérek ajándékot, csak mi jár,
Karácsonyt talpig díszben!
Magamhoz ölelhessem, kik hosszú utamon
kezemet fogták, velem jöttek,
szeretet aranyszálak láthatatlan égi tükre.

Zsigai Klára: Ha akarod!
Ha akarod, most veled álmodok,
Szavaimmal megnyugtatlak,
Ami fájt,már soha ne fájjon.
Ha akarod, most elvarázsollak,
Koronaként kúszó fényben,
Testemmel lelked melegítem.
Ha akarod, karomba ringatlak,
Szívemhez hajtom fejedet,
Érezhessem lüktető sejtjeidet.
Ha akarod, szótlanul nézlek,
Gondokat távol, messze tartom,
Lágy szellőből szivárvánnyá válok.
Ha akarod, őrzöm féltett álmod,
Napsugár szirmokkal melegítelek,
Ha meglátsz, szemed káprázzon.
Ha akarod, karom feléd nyújtom,
Szívem fényét szórja mindörökké,
Ha nem bánod féltett Kincsem.

Zsigai Klára - Vidd magaddal!
Álmaimban sokszor visszatérnek
Illat felhőkbe burkolt tarka rétek
Tenger hullámain táncoló fények
Merengő sóhajok hídján remélek
Lábaid elé színes virágok, borulnak
Éjszaka fényei lopva hozzád bújnak
Vidd magaddal hitem széttört álmom
Rejtsd el szívedben angyali sóhajom

































